Az urbanlegends, Földvári Gábor, a Szent István Egyetem Parazitológiai és Állattani Tanszékének PhD-zője segítségével összegyűjtött pár népszerű és ismert tévhitet a kullancsokról, amelyek cáfolata hasznos lehet.

1. A tévhittel ellentétben a kullancsok nem rovarok. A kullancsokat a laikusok többsége rovarnak tartja, ezért is terjedt el a közbeszédben, hogy potrohuk van. Ez nem igaz, mivel a kullancsok az ízeltlábúak törzsébe tartoznak, azon belül a csáprágósok altörzsében és a pókszabásúak osztályába. Ebből következően nincs is potrohuk, hanem csak fejrészük és testük.

2. Elterjedt "kiszedési mód", hogy a kullancs fejét az óramutató járásával megegyező irányba kell csavarni, nehogy beszakadjon. A valóság ezzel szemben az, hogy nem kell csavargatni, és egyáltalán nem olyan nagy baj, ha beszakad a feje, így legalább nem tud kórokozót fecskendezni a testünkbe.

3. Szintén sok helyen hallhatjuk, hogy a kullancsok a fáról pottyannak ránk, ezért kell különösen az erdőkben figyelnünk. A kullancsok azonban legtöbbször a fűből támadnak, és Haller-szerv nevű tapogatóikkal keresik meg áldozatukat. Ez hő- és mozgásérzékelő receptorokat tartalmaz, valamint különböző vegyületeket képes felismerni.

4. Tévhit, hogy kullancsokhoz csak egyszer használatos eszközökkel szabad nyúlni. Az eltávolításnál az egyik legfontosabb szempont a gyorsaság. Földvári ezért azt ajánlja, ha már az erdőben, kirándulás közben észrevesszük, hogy kullancs kapaszkodott belénk, akár puszta kézzel is kiszedhetjük. A steril eszközök mítosza szerinte alaptalan félelmet szül, aminek hatására csak később megyünk orvoshoz kullancsunkkal. Pedig ez idő alatt a kórokozó nagyobb eséllyel jut be az emberbe, mintha azonnal kiszednénk az állatot.

5. Végül a szakértő szerint arra sincs tudományos bizonyíték, hogy a kullancsok támadása megelőzhető lenne vitaminszedéssel.